Szépkorúak Karácsonya!

Kedves Nyugdíjas Barátaim, Kedves Nagymamák, Nagypapák, Dédik!

Szinte hihetetlen, mintha csak ma lett volna, hogy készülődtem a  karácsonyi köszöntő megírására, s íme számomra pillanatok alatt  elszállt, elmúlt egy esztendő.

Azt hiszem sokan vagyunk, akik  - úgy érezzük rohannak a hónapok az évszakok: a tavasz,a nyár, az  ősz, és a tél, s már itt van a karácsony.
Igen a karácsony, mely az év legszebb és legbensőségesebb  ünnepe.

A család ünnepe és a szereteté.

A karácsonyi készülődés, a vásárlási láz fokozódása, a munkahelyi teendők lezárása által okozott  felpezsdült állapot áll szemben a nyugalmat és békességet árasztó ünnepi  hangulattal.
Adventi koszorúnkon a meggyújtott gyertyák fénye már a meghitt  beszélgetések percévé állítják meg a rohanó időt. S érezzük, tudjuk nemsokára itt van karácsony.

A szeretet ünnepén meghitt, boldog perceket töltünk együtt, szívünket átjárja a melegség, ellenségek békülnek ki egymással, családok kovácsolódnak össze.

Hadd mutassam be Önöknek Advent angyalait:

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe.

De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.

Ahány ház annyi szokás - nem kivétel ez alól a szenteste sem, mert a  karácsony bensőséges, meghitt, ünnepélyes és személyes.

Ezen az estén minden család ünnepel,s minden családi házban ott ragyog a karácsony fénye, s ez a fény olyan sokáig ragyog, s oly sok  melegséget hoz, amilyenné mi varázsolni tudjuk.

Igyekezzünk egymás felé szeretettel, békességgel  fordulni.

S miért: mert ez az ünnep a szeretet és megbocsátás ünnepe.

Szentestén a feldíszített fa, a  karácsonyi dallamok, a finom sütemények illata lengi be a lakást.

S a csengőszó hangja a lelkünket, mind a mai  napig - legyen az gyermek vagy felnőtt - ugyanolyan melegséggel tölti el, hiszen tudjuk, hogy most  kezdődik az igazi ünnep.

A fa mellett állva oly jó egymásra nézni, egymás kezét megfogni, s örülni  annak, hogy együtt vagyunk.

Látni gyermekeink, unokáink felcsillanó ragyogó szemeit.

Megölelni  egymást, kellemes áldott ünnepet kívánni szeretteinknek és azokra a szeretteinkre gondolni, akik már  nincsenek közöttünk.
S pár nap múlva már december 31-én az éjfélt ütő órára figyelünk és észre sem vesszük, hogy  immáron vitathatatlanul beköszönt a 2011-es esztendő.

S egy pillanatra ismét megállunk, vajon mit  hoz ez az esztendő, mit kívánhatnánk magunknak, családunknak, s a nagy családnak Kaposfő lakóinak.

Önöknek  kedves kaposfői nyugdíjas lakosok, kívánok egészséget, békét, boldogságot, örömet, összetartozást, tiszteletet  egymás iránt, s nem utolsósorban meghittséget és nyugalmat.

Ezen gondolatok jegyében kívánok Önöknek, szeretteiknek, családjuknak áldott békés  ünnepet és boldog új évet.

Vissza az előző oldalra