Egy újabb találkozó van előttem. Elővettem az évfolyam albumot, s végignéztem.
A fotók, a nevek mindig újabb és újabb emlékeket hoznak elő.
Nagyon jó érzés.
Ettől csak az a jobb, mikor megcsörren a telefon és Attila van a vonal másik végén.
100 éve nem láttuk, nem hallottuk egymást, s úgy beszélgetünk, mintha tegnap köszöntünk volna el egymástól.
Alig várom a találkozást.
A visszajelzések szerint több mint 80-an leszünk, s így a fél évfolyam jelen lesz.
Hozzászólások
Még nem szólt hozzá senki. Véleményed, kérdésed van?! Légy Te az első, írj!