Osztálytalálkozó....

Tegnap családom tagjaival együtt Kenyeriben osztálytalálkozón voltunk.

null

Úgy vettem részt a várva-várt találkozón, hogy 32 éve nem láttuk egymást, nem találkoztunk.

A közösségi oldalakon történő megjelenésemnek és az elindult blogomnak köszönhető, hogy fel tudtuk venni a kapcsolatot.

Beigazolódtak félelmeim, hogy az osztálytársaim közül kit, kiket fogok megismerni ennyi év után.

Hát nem volt könnyű, a nevekkel igencsak hadilábon álltam.

megérkeztem

A felismerésben elsősorban a tekintetek segítettek sokat.

Nagyon jó érzés volt együtt lenni.

Az utóbbi időben még ilyen jól, felszabadultan még nem éreztem magam.

Rengeteg kérdésünk volt egymáshoz. S természetesen az emlékek, anekdóták.

S ahogy mélyültünk el az együtt töltött szép négy év elemzésével, mind több és több emlékkép jött elő.

Fantasztikus estét töltöttünk el.

Köszönöm mindenkinek.

Úgy voltunk együtt, mintha csak a szomszédból mentünk volna át egy kerti piknikre.

A legnehezebb volt az elköszönés, de megkönnyítette az elválást a tudat, hogy már a távolság, a kapcsolat a mai technika adta lehetőségekkel áthidalható, könnyebben tartható.

Köszönöm mindannyiótoknak a fantasztikus estét.

Kapcsolódó bejegyzések:

Vissza az előző oldalra

Hozzászólások (2 db)

Ruisz Tiborné

2010. 10. 05. 22:12

És majdnem elfelejtettem: gratulálok az újraválasztásodhoz :-)

Ruisz Tiborné

2010. 10. 05. 22:08

Hasonlóképpen éreztem én is.
Fantasztikus élmény volt.
Remélem még meg tudjuk ismételni.
Jó volt újra látni a régi osztálytársakat

Szólj hozzá Te is!

Ellenőrző kód:

A moderálási irányelveket elfogadom

Ugrás fel