Iglu Őre Dawson, az Alaszkai Malamute kan kutyusunk elment 2011. július 8-án.
Született: 1997. május 13-án, Balatonvilágoson.
1997. augusztus 24-én került hozzánk.
A fajtáról azt az infót kaptuk, hogy egy hangja sem lesz. Hát....
Az első este nem volt csendes, hangosan kereste a testvéreit, szüleit.
A macskákat ki nem álhatta, a csirkéket annál jobban szerette.
Most, hogy visszatekintek az együtt töltött évekre, összerakhatom magamban az öregedésének, leépülésének, betegségének jeleit, tüneteit.
Először az éjszakai utcán csatangoló kutyák utáni vágy hangos jelzése maradt el.
Majd a szirénázó járművek előrejelzése maradt el.
S az utóbbi időben mintha halk sírást hallatott volna esténként.
Az utolsó hónapokra szinte teljesen elment a hallása, hiába szólongattuk.
A téli bundája kikefélését sem engedte már meg.
Az egyre nehezebben mozgó kutyust figyelve, felmerült bennünk az elmúlás fájdalmas eljövetele.
S mikor már annyi ereje sem maradt, hogy felkeljen, s csak az eléje tett étel és vízből csak az utóbbihoz nyúlt, felmerült bennünk az eutanázia kérdése.
Bennem ez csak a lehetőség szintjén maradt, még akkor is mikor a nejem sírva jött be a lakásba, hogy nézd szegényt, már felkelni sem tud.
Állatorvosi segítséggel távozott el simogatásom közepette, szépen elaludt.
Megsírattuk, s most mikor ezen sorokat írom szintén folynak a könnyeim.
DAWSON, Nyugodj békében!
Köszönjük az együtt töltött éveket!
Hozzászólások
Még nem szólt hozzá senki. Véleményed, kérdésed van?! Légy Te az első, írj!