Tegnap visszamentem az időben 30, 40 évet.
Legalábbis gondolatban.
Fantasztikus napom volt tegnap.
Olyan emlékképek jöttek elő a beszélgetések során, melyek mélyen elraktározódtak, s lassan, lassan bontották ki magukat.
Most a készült fotókat nézegetve, valamint a hazafelé tartó teheneket figyelve gyermekkorom jutott eszembe.
Anyai ágon zalai a család, s rendszeresen mentünk hétvégeken rokonlátogatóba.
S akkoriban reggel a legelőre kijáró teheneket kísértük, szinte minden faluban, este pedig a hazafelé tartókat.
Akkor nyugodtan kísértük őket, nem dudáltunk, nem tolakodtunk közéjük. Nem tudom a mai rohanó, türelmetlen világban hogyan viselné az autós társadalom, ha hasonló számban jelennének meg a közútjainkon az állatok.
Egy kérdést tettem fel a helyieknek, hogyan kezelik az utcák tehéntrágyás szennyezését.
Azt a választ kaptam, hogy ez nem kérdés.
A gazdák miután hazakísérték a teheneket, végigjárják az útvonalat vödörrel, seprűvel, lapáttal és fetakarítanak.
Hozzászólások (1 db)
Beküldte: Koncz Józsefné Beküldve: 2010. 10. 17. 20:15
"Időutazás" Koromnál fogva bennem még most is élénken élnek az ilyen és hasonló élmények. Még most is a számban érzem annak a tejnek az ízét, amit frissen fejt az édesanyám. A meleg, habos tejből én kaptam elsőnek a bádogpoharamba, aztán a cirmi. Részemről multságos volt, hogy a cirminek milyen habos volt a szája. Úgy szintén az enyém is, mivel most is hallom "édesanyám" hangját: "töröld meg a szádat." Ez az élmény évtizedek óta elevenen él bennem.
Sosem gondoltam volna, hogy megérem azt, hogy a nagyrészt mezőgazdaságból jól élt falunkban nem lehet házitejet kapni. Máskor a városi élt a faluból, most meg a városból a falusi.
Ha a közútjainkon megjelennének az állatok én is szívesen megnézném, hogyan viselkednének a sofőrök.
Amikor az én időmben a tehenek az úton jártak, akkor még mi gyerekek futottunk egy motor után, hogy tudjuk beszippantani a benzingőzt. Most? Érdemes lenne maszkot viselni.