Volt egyszer egy cipő

Időnként veszünk egy-egy cipőt, határozott céllal.

Alapesetben mindennapi használatra veszünk cipőt. Én is így járok el, évszaknak megfelelő, kényelmes, könnyű, tetszetős, jó ár-értékarányt is figyelembe véve. Most is így jártam el.

Első látásra megtetszett könnyű és kényelmes volt, és kedvező is volt az ára.

Használtam is vagy két héten keresztül, míg a reggeli , napi ápolás során észre nem vettem, hogy leválni készül a talpa, bosszankodva vittük vissza a most meg nem nevezett üzletbe, s kértük a panaszunk orvoslását. Ahol elsőre közölte nejemmel a hölgy, hogy a cipő nics bekötve.

Én lehet, hogy maradi vagyok, de levétel előtt ki szoktam oldani a cipőfűzőt.

Javításra bocsáttatott, mondván olyan országban készült, ahol a nálunkénál hűvösebb az időjárás (India), ezért a ragasztó nem bírja a honi klímát, de mi ragasztónk az az igazi.

Megragasztatott.

Elkészült

Nosza használjuk, eltelt három nap, s este tapasztalom, hogy a sarka környékén a felsőrész elszakadt a ragasztás felett a talp felett. Sajna fotó nem készült róla.

Újra vissza a boltba.

Nem egyszerű a bányászok élete, a cipő vizsgálatra küldetik, s kéretik 15 nap elbírálási időt kivárni.

Amiből lett vagy húsz.

Telefonon kaptunk értesítést, megvan az eredmény, de éteren át nem adható ám tájékoztatás.

Nosza gyerünk a boltocskába, megtudandó az infót.

S elénk teszik a vizsgálati eredményt, melynek lényege, hogy kíméletlen használatot állapítottak meg, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy 3 napon át száraz időben lábamon használtam a cipőt,

S unszolásukra sem kívántam átvenni  a terméket, kértem dobják ki, s többet mint vásárló nem fognak találkozni velünk az üzleteikben.